...nem fűzök, gondoltam, elmegyek nyaralni (?!). Inkább volt telelés, de mindegy.
Mindenesetre akkor történt, amikor már lemondtam róla, hogy én valaha is fogok még.
Jött egy angyal, a barátnőm, és meghívott a horvátországi nyaralójukba (1. kép, a jobb oldali legszélső az ő házuk. Saját!)
Tündérem már van, most angyalokat gyűjtök. Van már még egy, de róla majd később.
"Csak egy pulcsit dobjál be, itt nem szokott rossz idő lenni!" (5. kép, ijesztő látvány, 17 fok, talán picit látszik.)
A 2. kép a ház előtt készült, ahol a pár méter utca után ott volt a tenger.
A 3. az igazi napsugaras nyár illatú nyár a külön bejáratú óriás teraszomról.
A 4. szintén ott, csak azon látszik a jobb oldal is, ahol a csupasz hegyek magasodtak fölénk és vigyáztak ránk, óvtak minket jótékonyan. A józan eszemmel el nem tudtam képzelni, hogy egy ilyen kopasz óriás tetszhet, mégis sokat bámultam teljesen belefeledkezve.
Most olvastam egy utazó bloggertől, hogy aki a kopasz hegyeket szereti, annak nincs titkolni valója, az nem akar elrejtőzni. Hát nem tom. De amikor a melegben felvette a rózsaszín ruháját, engem teljesen megvett (pestiesen szólva).
Összegzés: Más környezet, más emberek, más illatok, más tájak, más gondolatok, más érzések. Mit nekem a télies idő! Jó voooolt!
Köszönöm, Verocska!
