Ha már...

...nem fűzök, gondoltam, elmegyek nyaralni (?!). Inkább volt telelés, de mindegy.
Mindenesetre akkor történt, amikor már lemondtam róla, hogy én valaha is fogok még.
Jött egy angyal, a barátnőm, és meghívott a horvátországi nyaralójukba (1. kép, a jobb oldali legszélső az ő házuk. Saját!)
Tündérem már van, most angyalokat gyűjtök. Van már még egy, de róla majd később.
"Csak egy pulcsit dobjál be, itt nem szokott rossz idő lenni!" (5. kép, ijesztő látvány, 17 fok, talán picit látszik.)
A 2. kép a ház előtt készült, ahol a pár méter utca után ott volt a tenger.
A 3. az igazi napsugaras nyár illatú nyár a külön bejáratú óriás teraszomról.
A 4. szintén ott, csak azon látszik a jobb oldal is, ahol a csupasz hegyek magasodtak fölénk és vigyáztak ránk, óvtak minket jótékonyan. A józan eszemmel el nem tudtam képzelni, hogy egy ilyen kopasz óriás tetszhet, mégis sokat bámultam teljesen belefeledkezve.
Most olvastam egy utazó bloggertől, hogy aki a kopasz hegyeket szereti, annak nincs titkolni valója, az nem akar elrejtőzni. Hát nem tom. De amikor a melegben felvette a rózsaszín ruháját, engem teljesen megvett (pestiesen szólva).
Összegzés: Más környezet, más emberek, más illatok, más tájak, más gondolatok, más érzések. Mit nekem a télies idő! Jó voooolt!
Köszönöm, Verocska!

Vörös ördög

Történt a minap, hogy belekukucskáltam az évekkel ezelőtt, szépen begarazsírozott gyöngyeimbe. (Csak most esett le a tantusz, hogy ezek, a kevésbé szép gyöngyök frankó tárlókban vannak, a nemesebbek meg csak egyszerűen zacsiban. Ejnye-ejnye, kandy!) Szóval ezek cseh kásák, amiknek nem vagyok nagy barátja - bocsánat, ha valakit ez sért -, de én két egyformát nem találok köztük.
Mindegy, kattant az agyam és rájöttem, hogy erre a kukackára viszont kiváló.
Most úgy örülök, hogy ezek is megtalálják - ezek szerint - a helyüket. Ilyen karikat fogok ütre gyártani. (A másik jó fajta tahó, akarom mondani toho gyöngyből van).
Szaal, ez a kari egy véletlen egymásra találás végeredménye, de én bírom.

Lollipop

Naaa? Remélem, ez elég tavaszias, így sikerült az előzőt valamelyest kompenzálnom.
Köszönöm Jellinának, hogy kitalálta és Robertának, hogy kisegített! (Tom, hogy elmentettem a mintát, mert ránézésre is nagyon jópofának tűnt, de hogy hová, milyen címszó alatt, fogalmam sincs, azóta sem lelém).
Ez a nekem való cucc. Jó kis egyszerű, haladós, mutatós. Már sírva fakadok azoktól a halál bonyolult, száz összetevős mintáktól. Nem hogy felajzanának, de az élettől is elveszik a kedvem. Reménytelenek a számomra. (Meg így van ez valszeg fordítva is).
Na de őt most imádooooom!

Színes kavicsok

Ja, hogy tavasz van, ez meg olyan őszies? Háááát, nagyon beleszerettem ezekbe a kis színes kavicsokba és úgy ítéltem meg, hogy ez a háttér a legjobb hozzá.
Na, majd legközelebb igyekszem.
Éééééés én csináltam össze az egész láncot (jaj, borzasztó volt, ha az ember nem is szereti csinálni meg ügyetlen is) életemben először. Remélem, annyira nem szörnyű.
De mit tehetnék, ha az én legjobb, legügyesebb tündérem babázik?
(Upsz, most vettem észre, hogy odaszemtelenkedett egy kis damil, ahol pont nem kéne lennie, de nincs az az isten, amiért lebontanám).

Born in...

Képzeljétek hozzá a Bruce Springsteen érces, recsegő hangját.
Hurráááááááá!
Ma 12:50-kor megszületett  Krisz Milla babája. 54 cm és 3250 g.
Gratulálok nekik szívből! Nőj nagyra, pindurka!

XoXo one more time

Nem sokkal a másik után készült, csak próbálom cseppenként adagolni (tudjátok, mint a mérget), ha már ilyen terméketlen vagyok.
Jaj, annyira megörültem, amikor kiderült, hogy egy másik karira való gyöngyöt is leltem, meg ez a foltoska csiszolt is annyira jópofának tűnt. Hipp-hopp megcsináltam, de most hogy kész van, olyan nyanyásnak találom. Tudom, tudom, én is az vagyok, de nem ennyire. Juszt se!
Szal, csak nyugodtan, ne kíméljetek!

Dupla meglepetés

Először akkor lepődtem meg, amikor nyertem (nem szoktam), másodszor meg akkor, amikor hosszú-hosszú idő után megkaptam (már rég el is felejtettem).
Régóta dédelgettem ezt a projektet, hogy hátha...egyszer...talán lesz bátorságom nekifogni. Még nem volt, de most, hogy látom testközelből, lehet, hogy sose lesz.
Milyen szerencse, hogy az Ági kiszaszerolta ezt és meglepett vele.
Köszönöm szépen, Csági!!!

XoXo

Annyira, de annyira akartam attól a pertől kezdve, hogy megláttam Pucánál. Aztán némi csönd után mindenki elkezdte fűzni. (Ekkor már a penész evett érte). Mígnem eljött az én időm akkor, amikor az egyik "kapcsolatom" is megfűzte már. Ritkán pitizek, de most igen.
Mindezt péntek délután. Egész éjjel agyaltam, vajh van-e hozzá gyöngyöm. Első blikkre úgy gondoltam, nincs, de aztán - láss csudát - lett. Fantasztikus! A négyszáz valahányféle fehérből ez az 5 pont egyforma árnyalatú és fényességű. Szinte hihetetlen!
Eztán már csak meg kellett fűznöm szombaton jó gyorsan.
Mézeske, örök hálám! Kösziiiiii!

Az Üveghegyen túl

Az tuti fix, hogy az Üveghegynek ilyen színe van a szikrázó napsütésben.. Hát még túl!
Nagyon remélem, hogy látszik, mert hetek óta kész és nagyjából azóta nem sikerült róla elfogadható fotókat készíteni a szobában. Ezek most talán egy gondolatnyival jobbak.
Csakriszt, kösziiiii!

Ajánlom szeretettel

http://gyongysziget.hu/
...mert nagyon jó hely gyöngyileg, emberileg egyaránt.

Közhírré tétetik!

Tudja meg az egész világ!

A kisfiam tegnap lediplomázott.

Államvizsga: 5
Diplomamunka: 5

Ő nem egy gyöngyszem, még csak nem is igazgyöngy. Nem. Eddig csiszolatlan gyémánt volt, de ma már egy csiszolt, valódi drágakő.
A Koh-I-Noor gyémánt hozzá képest kutyafüle.
Annyira büszke vagyok rá!

Sörgyári CAPRICHO

Olyan rég vágytam már egy ilyen karkötőre, de hogy milyen színű legyen, azt még mindig nem találtam ki. Ezért lett ez amolyan "csaksemmirizikó" színű.

Amikor "csak" átlagos apátiában szenvedek, akkor nem fűzök, de az új év olyan mérhetetlen szívfájdalommal kezdődött a számomra, hogy a legmélyebb ösztöneim a kezembe adták a gyöngyöket. Így végre nekem is van ilyenem.
Unicornio, köszi!