Sokan írtátok, hogy nézegetitek a képet, addig, míg én is elkezdtem bambulászni és rájöttem, hogy egy ékszer vagy legyen szerény, mint az ibolya, vagy legyen brutál. Én ez utóbbit választottam. Jól felszívtam magam és fűztem még két gombócot. Na, ez most brutális.
...megcsináltam.
(Ti már nem emlékeztek rá, fiatalok, de réges-rég a Harsányi Gábor énekelte egy rézmozsárról).
Fejben nagyon tetszett ez a színpárosítás (vadulok, vadulok), napok óta kacérkodtam vele, aztán tegnap éjjel gondoltam, hadd szóljon.
Kész. Vagy én vagyok csak kész? 2 napja nem sikerül magamat rádumálni, hogy felfűzzek még 10 szem gyöngyöt és befejezzem.
A díj szabályai:
Tedd ki a díjat a blogodra!
Sorolj fel 5 dolgot, amit szeretsz!
Add tovább a díjat 10 blognak!
Értesítsd őket egy kommentben!
The rules of award:
The web blog you supply.
Name five things you love.
Choose ten blogs the reward.
Tell a comment which are winners.
Katától, Rongyillától és Editkétől is.
De már mikor! Bocsánat, lányok! KÖSZÖNÖM SZÉPEN!
Ezúton szeretném kérni, több díjat ne adjatok! Nem vagyok rá méltó, ha így elfelejtem.
Megint mindazoknak továbbadom, akik megtisztelik a blogomat.
5 dolog, amit szeretek?
A korrektség, az őszinteség, a becsületesség, az emberség, a jóindulat. (A csokit is szeretem, de az már a 6. lenne):
Háát, az úgy van, hogy - mint korábban mondtam volt - agyonvásároltam magam Miyuki kásákkal. (Mostanában mintha ebből lenne több). A kislucánál kínlódtam a gyöngyszámokkal, tegnap meg jött az ötlet, ha a Tohóval nem, akkor tán a delicával "kompatibilis".
legalább ez nyári-nyaralós, ha én nem? (Szoktam használni ezt a kagylót máskor is - rendkívül nagy leleménnyel -, de most direkt odaraktam a lánc mellé, hogy ha az véletlen nem idézi a nyarat, akkor a kagyló de).
A bogyó már megvolt, tudjátok. Muszáj volt csinálnom köré egy kélgyót, nnaa. Más mentségem nincs.
Majdnem elfelejtettem, hogy kaptam ajándokot a gyöngytáborban. Szilutól. Igazi meglepetés volt.
Az úúgy volt, hogy a táborba Vezsuzsi ígért lepetést. Meg is érkezett egy aranyos, lapos virágokból készült karkötő képében. A normálisak meg is fűzték. Jó, hogy gondolt az abnormálisakra is. (Ez vagyok én). Naná, hogy bogyót fűztem (volna) belőle. Azért volna, mert a migrén megakadályozott a befejezésében, így csak idáig készült el. Tehát kancsócska. De nekem ez is annyira tetszik.
A gyöngytáborba okosan elvittem, gondolván, valamelyik rutinos majd jól megszán. Hát így is volt. Amikor Norcika elkezdte csinálni, Ande ott termett és nem törődve vele, hogy én már sorba raktam őket, megmondta a tutit. (Hát mégis csak ő a szagember!)
A táborba menetel előtt először a netet tettem tűvé, hogy találjak valamilyen készséget, amiben a gyöngyeimet hurcolhatnám. Egy idő után kiderült, jobb, ha nem szerelőládát, hanem valami horgászcuccot keresek. Ott láttam meg ezt a "csodabóvlit", amivel a külhoni kolléganők fűznek. Meséltem a zuramnak, hogy létezik ez a dolog, de meg vannak ezek őrülve, még az aranynál is drágább.
Nemrégiben szert tettem egy szürke-fehér csíkos pólóra. A táborba indulás előtti estén (pakolás helyett) nekiálltam ennek a kígyónak. A nagyját (a lánc részét) meg is fűztem a táborban dacolva a depresszióval, a migrénnel és a hőséggel is.