Vörös ördög

Történt a minap, hogy belekukucskáltam az évekkel ezelőtt, szépen begarazsírozott gyöngyeimbe. (Csak most esett le a tantusz, hogy ezek, a kevésbé szép gyöngyök frankó tárlókban vannak, a nemesebbek meg csak egyszerűen zacsiban. Ejnye-ejnye, kandy!) Szóval ezek cseh kásák, amiknek nem vagyok nagy barátja - bocsánat, ha valakit ez sért -, de én két egyformát nem találok köztük.
Mindegy, kattant az agyam és rájöttem, hogy erre a kukackára viszont kiváló.
Most úgy örülök, hogy ezek is megtalálják - ezek szerint - a helyüket. Ilyen karikat fogok ütre gyártani. (A másik jó fajta tahó, akarom mondani toho gyöngyből van).
Szaal, ez a kari egy véletlen egymásra találás végeredménye, de én bírom.

Lollipop

Naaa? Remélem, ez elég tavaszias, így sikerült az előzőt valamelyest kompenzálnom.
Köszönöm Jellinának, hogy kitalálta és Robertának, hogy kisegített! (Tom, hogy elmentettem a mintát, mert ránézésre is nagyon jópofának tűnt, de hogy hová, milyen címszó alatt, fogalmam sincs, azóta sem lelém).
Ez a nekem való cucc. Jó kis egyszerű, haladós, mutatós. Már sírva fakadok azoktól a halál bonyolult, száz összetevős mintáktól. Nem hogy felajzanának, de az élettől is elveszik a kedvem. Reménytelenek a számomra. (Meg így van ez valszeg fordítva is).
Na de őt most imádooooom!

XoXo one more time

Nem sokkal a másik után készült, csak próbálom cseppenként adagolni (tudjátok, mint a mérget), ha már ilyen terméketlen vagyok.
Jaj, annyira megörültem, amikor kiderült, hogy egy másik karira való gyöngyöt is leltem, meg ez a foltoska csiszolt is annyira jópofának tűnt. Hipp-hopp megcsináltam, de most hogy kész van, olyan nyanyásnak találom. Tudom, tudom, én is az vagyok, de nem ennyire. Juszt se!
Szal, csak nyugodtan, ne kíméljetek!

XoXo

Annyira, de annyira akartam attól a pertől kezdve, hogy megláttam Pucánál. Aztán némi csönd után mindenki elkezdte fűzni. (Ekkor már a penész evett érte). Mígnem eljött az én időm akkor, amikor az egyik "kapcsolatom" is megfűzte már. Ritkán pitizek, de most igen.
Mindezt péntek délután. Egész éjjel agyaltam, vajh van-e hozzá gyöngyöm. Első blikkre úgy gondoltam, nincs, de aztán - láss csudát - lett. Fantasztikus! A négyszáz valahányféle fehérből ez az 5 pont egyforma árnyalatú és fényességű. Szinte hihetetlen!
Eztán már csak meg kellett fűznöm szombaton jó gyorsan.
Mézeske, örök hálám! Kösziiiiii!

Sörgyári CAPRICHO

Olyan rég vágytam már egy ilyen karkötőre, de hogy milyen színű legyen, azt még mindig nem találtam ki. Ezért lett ez amolyan "csaksemmirizikó" színű.

Amikor "csak" átlagos apátiában szenvedek, akkor nem fűzök, de az új év olyan mérhetetlen szívfájdalommal kezdődött a számomra, hogy a legmélyebb ösztöneim a kezembe adták a gyöngyöket. Így végre nekem is van ilyenem.
Unicornio, köszi!

Van máásiiiik!

Köszönöm Marcia DeCosternek!
Simply the best! Annyira egyszerű, mégis olyan jópofa. Szégyellem, hogy magamtól sosem jöttem volna rá. Mentségemre legyen mondva, hogy nem vagyunk nagy haverok én meg a raw.

Ha még érdekel valakit

Ezt még akkor szenvedtem ki magamból, amikor többen írtátok, milyen jó a piros-ezüst bogykám.
Tul.képp a piros a kedvenc színem, mégsem igazán tobzódtam benne. Na de most! Hadd szóljon!
Még mindig nem egészen kész, de hol a gépem rossz, hol a papa (nem fejezi be), hol az idő. Elég volt!
(Ha egyszer befejeződik, ígérem, azt is megmutizom).

Gomb(óc)hoz a kabátot

A bogyó már megvolt, tudjátok. Muszáj volt csinálnom köré egy kélgyót, nnaa. Más mentségem nincs.
De hogy a nyaki meg a kari együtt? Nem volna túlzás? De - szerintem.