

de már egy kicsit olvasok. (A depressziós nem olvas se...., így sokáig nem is értettem, minek ez a kis könyvjelző. De hál' istennek értelmet és funkciót nyert mára. Mint egy gyerek, úgy tanulok újra mindent. Lassan, nagyon lassan.)Na, ez a koc, már majdnem olyan, amilyet elképzeltem, de a sarkait fehérre kellett volna, úgyhogy csinálhatok még, pedig nem jó fűzni. Szerencsére a végeredmény kárpótol.
(A könyvjelző meg egy kicsit mancsos lett, bocska!)
















