Hold ragyog a Dunán

Imádom. Csinálni is. Akár életem végéig. Ha lenne olyan gyöngykínálat, mint amilyen nincs.
Hordhatom így is, úgy is! (Meg riszálhatok is - benne).

Én nem tudtam azt kérem,

hogy ez ekkora türelemjáték.
Biztos nem vagyok százas, hogy amikor nem is fűzök, csak gondoltam, elütöm az időt ezekkel a kis pálcákkal, akkor egy ilyen mérhetetlen munkás darabba fogok.
Megérdemlem! Megint megkóstolt a sors, de már majdnem kifogtam rajta.
Madzagok levág, másik madzag befűz és kész.
Akkor én leszek a győztes.
(A mogyorót a papa direkt a képekhez szedte a kertben. Ugye, szépek?)

Tábori tévedés

Nemrégiben szert tettem egy szürke-fehér csíkos pólóra. A táborba indulás előtti estén (pakolás helyett) nekiálltam ennek a kígyónak. A nagyját (a lánc részét) meg is fűztem a táborban dacolva a depresszióval, a migrénnel és a hőséggel is.
Itthon befejeztem (bogyók, csicsa), majd az imént rászántam magam, hogy lefotózzam. Háát, a lánc mellett a póló egyáltalán nem szürke már, tehát ahhoz nem jó, amihez csináltam.
Így jártam. De azért szerintem nagyon baba. Nekem naggyon tetszik.

Gordiuszi

Szerintem ez kibogozhatatlan. Én, aki szögletes, szimmetrikus vagyok, hogy találtam ki és ragaszkodtam is hozzá, hogy ilyen féloldalas legyen?
A másik (ez megért egy külön képet is), első perctől tudtam, hogy egy két lyukú kapocsra lesz szükségem, de nem találtam a neten se, ill. egyet, de az nem is erre való volt. Meg egy darab kapcsot rendelni-luxus, nem?
Aztán kész lett és én elkezdtem matatni, tul.képp. csak azért, hogy a végeit lezárjam (nem zártam le nyilván), oszt megláttam ezt a tüneményt. Olyan messze áll tőlem, mint Makó Jeruzsálemtől. De ÉN vettem. Néha elragadtatom magam, nem is értem. Aztán meg csodálkozom, szabadkozhatok. Mindegy, gondoljátok csak, hogy ilyen elfusizott ízlésem van.
Mire való a hosszú haj?

Lil(l)a

Na, ő már a második. Itt a mutatvány a rivoli. Ez is megy mindenkinek, mint a ...., én meg jól megkínlódtam vele. De végre kész és van még egy csomó, ami ruhára vár. Hát én nem vagyok egy Vezsuzsi - sajnos. Nem baj, juszt is fogok még csinálni, nem hagyom, hogy kifogjon rajtam.

Tekeredik a kígyó...

Hát ez sem ma készült, hanem a kép-telen időszakban. Le is fotóztam, de nem volt kedvem feltenni, amíg kész nincs. Ma sikerült rávenni a papát a dologra. Asszem, számomra ez a legkényelmesebb megoldás. Semmi cicó, csak az ukázt kell kiadnom. (Lehet, hogy mostantól csak ilyen ékszereket fogok csinálni???)
Szaal, az úgy volt, hogy egyszer csak találkozott a depresszió, meg a csömör. Rossz kombináció, nekem elhihetitek. A kisördög meg ennek ellenére mondogatta, hogy fűzzél, fűzzél.
Nagy duzzogva kitaláltam, hogy akkor valami hurka, mer az egyszerű. Na, nyilván vagy nem tetszett egyik sem vagy már nem tudtam megcsinálni, pedig korábban de. Egy képen azonban mindig megakadt a szemem. Na jó, de hogy kell csinálni? Tűvé tettem a netet, de nyilván nem találtam meg a mintáját.
Másnap újra nekiduráltam magam, gondoltam, kikísérletezem. Számomra is meglepetés volt, hogy az első próbadarabból rájöttem a tutira.
Láthatjátok!
Persze aztán visszahozták a gépemet és láss csodát, ott van a minta is. Ha az ember ennyire vaksi, megédemli.
A 2. megfűzött darab után kitróbáltam a mintát is. Sejthetitek, nem sikerült megfűznöm.
Az én kitalációm meg annyira egyszerű és nagyszerű, nem? Mutatós, haladós. Ezt kéne fűznöm örökké.
Köszi Sereine!

Vízöld double rose

Tudom, hogy nem így kell írni,bee.
Ez régi, de korábban mégsem készült róla photo. Nekem tetszik, remélem a kép is elég jó. És még a fenyőhöz is passzol a színe.
Ezt utólag írom. Nem hiszem, hogy elfelejtettem, hogy ennek sztorija van.
Szóval, ez a bogyó attól a perctől kezdve tetszett, hogy megláttam. Gyűjtöttem is mindenkiét, aki csak megfűzte. Megvolt elölről-hátulról, felülről-alulról, ilyen és olyan gyöngyből. Én meg csak sóvárogva nézegettem már akkor, amikor azt sem tudtam, eszik-e vagy isszák a gyöngyfűzést.
Esélytelennek láttam, hogy valaha is megtudjam csinálni. Aztán amikor itthon is elkezdték a lányok szórványosan fűzögetni, megint rástartoltam. Mit tagadjam, eltelt közben vagy másfél év. (Sokan gondolják most: a dilettáns! Igaz lehet, words don't come easy. Meg a gyöngyözést sem rázom ki a kisujjamból.) Sz'al végre sikerült! Ő az első bogyó, amit képről fűztem. Én itthon tök egyedül az elefántcsonttornyomban, semmi kapcsolat senkivel, csak olvasó üzemmód, majd a 3. golyónál vki bátran kérte vmelyik fórumon és megkapta a mintáját. Na, először akkor ütött meg a guta.
Hát ezért olyan nagy fegyvertény nekem ez a nyaki.