Pá, kis aranyaim, pá!
Remélem, csak egy kis időre, de elköszönök.
Költözik a hivatal.
2010. március 25., csütörtök
Gyermelyi anaconda
Nem, nem ennyi ideig készült, csak hát a mester(!). Részletekben csinálgatta, többször nekifogott, ha eltört a drót, félredobta, szóval, a jó munkához idő kell......meg iszonyú türelem (részemről).
A nyaklánc nem azért bogyó, mert én csináltam, hanem azért, mert irdatlan mennyiségű gyöngyöt emészt fel és ez a legszerelmesebb gyöngyöm. Olyan jó kis kaméleon, szinte bármivel párosítható. Nem akartam, hogy elfogyjon tökre.
Ligidóri, kösziiiiiiiiiiii! Imádom!
2010. március 22., hétfő
Hordócska
Úgy szeretem Eva Maria Keiser fűzgéit - nézni!
De megfűzni... Olyan elnagyoltnak látom pl. ezt is. Nem pont ekkora golyó való bele (tehát nem állnak túl szépen a gyöngyök), kilátszik a golyó (ezért belenyúltam), ha nem ilyen színű lenne benne a swari, akkor meg tán csúnya is lenne. A tetején még dolgoznom kell így is.
Biztos, ahonnan ő veszi a fa bizgentyűket, ott azok szalonképesek, de nálunk nem igazán, ezért én nem szeretem, ha kilátszik a golyó bárhol is.
Na, szal, csak úgy megmutattam, de nem várok érte elismerést.
Köszi, Eva M. K.
2010. március 9., kedd
Búgócsiga
2010. március 7., vasárnap
2010. március 2., kedd
Pagoda
Én nem tom, miért, de ez a bogyó újra és újra előtérbe kerül.
Most majdnem a teljes elkészültéig azt hittem, hogy megvan a tuti, de nem, illetve csak félig. A pasztell része tetszik (a következő olyan lesz és úgy lesz jó igazán), de a fekete erős melléfogás, asszem.
(Némi damil is kandikál, de már levágtam-jelentem. Így járhat az ember, ha vak.)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)