Szívem csücske

Tőlem szokatlan módon a műtét előtt készre csináltam (ez nem az én műfajom továbbra sem). Olyan szerelmes piros szivecske.

Nekem kedvesek

Régiek, de azért egy fotót megérnek szerintem a kezdetekről. Ma eszembe jutottak és ebben a-hogy mást ne mondjak-bánatos időben lefotóztam őket. Peyote pizza színe és fonákja, a virginia pedig az első bogyóim egyike, tehát szeretem.

Meggondoltam magam...

avagy nem tudom, ordítsak-e, toporzékoljak vagy káromkodjak-e nagyon.
Két és fél hónapot vártam a képolvasómra. Ismétlem, hogy mindenki értse (ahogy egy jó pedagógus szokta-jó, most nem magamra gondoltam, hanem az én drága kémia tanárnőmre): ket-tő és fél hó-na-pot!!!!
És amikor végre kész, én elkezdek ígérgetni, "csigázni", kiderül, hogy az én drága jó, újdonsült PC-gurum olyan alapos volt, ellenőrzött mindent, hogy műxik-e ( a fotoapparátomat is), hogy buzgalmában eltüntette az idők folyamán lefotózott kincseimet. Mindet.
Szerintetek? Baj, ha kiborultam, mint a teli bigyó?

Lesz lepetés hamarost,

ha kedvem is lesz.

Hurrrrrrááááá!

Doktor néni kiszedte a varratokat. Természetesen (dehogy természetes) nem plasztikai sebészesen varrta össze a kis kacsómat. Damn you!
Most jön a fizikoterápia.
Udvariasan és ártatlanul rebegő pillákkal megkérdeztem, hogy fűzhetek-e. Mondta, hogy igen, én meg nem árultam el, hogy nem csak hétfő óta, ahogy a fenyegetésem szólt, de már vasárnap is "molyoltam". (Pszt, nehogy eláruljatok)!
Na, csak alakul ez, mint az a bizonyos púpos gyerek... One armed banditből (= fél karú rabló) lassan-lassan kétkezes leszek.
Hátha ettől a Nap is kisüt.
Puszi nektek aggódóknak, biztatóknak, szurkolóknak, szóval mindenkinek, akinek van még arca!!!

Légfűzés!

Hogy nincs ilyen szó? Már hogy ne lenne, most csináltam a léggitár mintájára.
A levegőben húzogatom nagyon merev kacsóval a madzagot, próbálgatván, tudnék-e valahogy fűzni. Háááát, a karom biztos erősödik tőle.
Fáj, fáj, de már nem elégít ki a plátói kapcsolat a kincseimmel, nagyon muszáj testi kapcsolatba is kerülnünk.
Na jó, ezt a hetet még valahogy kibírom nagy duzzogva, de jövő héten..........???
Reszkessetek,.........meg a gyöngyök is!

Nagyon fáj!

Túl estem az utóbbi években néhány nagy, komoly, életmentő műtéten, de nem éreztem fájdalmat - talán - egyáltalán, de most igen. El vagyok szontyolodva rettenetesen. Egy hang nélkül végigcsináltam a betegségemet, de most biza itatom az egereket.
Remélem, ez az utolsó ilyen bejegyzésem, mert tényleg nem szoktam ennyit nyunyogni.
Holnap új Nap kel fel!