Hurrrrrrááááá!

Doktor néni kiszedte a varratokat. Természetesen (dehogy természetes) nem plasztikai sebészesen varrta össze a kis kacsómat. Damn you!
Most jön a fizikoterápia.
Udvariasan és ártatlanul rebegő pillákkal megkérdeztem, hogy fűzhetek-e. Mondta, hogy igen, én meg nem árultam el, hogy nem csak hétfő óta, ahogy a fenyegetésem szólt, de már vasárnap is "molyoltam". (Pszt, nehogy eláruljatok)!
Na, csak alakul ez, mint az a bizonyos púpos gyerek... One armed banditből (= fél karú rabló) lassan-lassan kétkezes leszek.
Hátha ettől a Nap is kisüt.
Puszi nektek aggódóknak, biztatóknak, szurkolóknak, szóval mindenkinek, akinek van még arca!!!

Légfűzés!

Hogy nincs ilyen szó? Már hogy ne lenne, most csináltam a léggitár mintájára.
A levegőben húzogatom nagyon merev kacsóval a madzagot, próbálgatván, tudnék-e valahogy fűzni. Háááát, a karom biztos erősödik tőle.
Fáj, fáj, de már nem elégít ki a plátói kapcsolat a kincseimmel, nagyon muszáj testi kapcsolatba is kerülnünk.
Na jó, ezt a hetet még valahogy kibírom nagy duzzogva, de jövő héten..........???
Reszkessetek,.........meg a gyöngyök is!

Nagyon fáj!

Túl estem az utóbbi években néhány nagy, komoly, életmentő műtéten, de nem éreztem fájdalmat - talán - egyáltalán, de most igen. El vagyok szontyolodva rettenetesen. Egy hang nélkül végigcsináltam a betegségemet, de most biza itatom az egereket.
Remélem, ez az utolsó ilyen bejegyzésem, mert tényleg nem szoktam ennyit nyunyogni.
Holnap új Nap kel fel!

Még egy nap a világ

avagy énekelném, hogy "One more night", ha én lennék Phil Collins.
Holnap 11 órakor fellövik a szikét és fogalmam sincs, mikor fűzhetek újra. Hú, de borzasztó! Fűzzetek helyettem is, lánykák! Sokat, hadd legyen mivel vigasztalódnom.

...állítsátok meg a világot, ki akarok szállni!

A hétvége napsütéses, erdőszéli, "szubalpin klímás" (imádják ezt a kifejezést használni apróhirdetésekben és persze belvárosi betondzsungeles lakások esetén), parndorfi vásárlós, "pinyákoládás" stb. volt. (Sopron, Fagus Hotel)
Természetesen fotoapparátot nem vittem, elvégre pont kettőt tojt a Jézus.
Némileg színezte a képet, hogy indulás előtt végre meglátogattam a kézsebészt, aki két perc után kimondta a verdictet: meg kell operálni a kis kacsómat.
A Szűz számára alapvetés a dolgok miértjének firtatása, de én a betegségem alatt egyszer sem kérdeztem meg, hogy miért pont én.
De most már szeretném tunni, MIÉRT???????
Jóból is megárt a sok és a rosszból?

Megjöttemmmmm, de....

Na, pááááá!

Én most kivonom magamat egy hosszú hétvége erejéig a forgalomból, legalább addig sem hergelem magam, hogy miért nincs még mindig képolvasóm. Megpróbálom a lelkemet felkészíteni a hétfőn rám váró borzalomra. Biztos nem fog sikerülni, de miért ne higgyem?