Hold ragyog a Dunán

Imádom. Csinálni is. Akár életem végéig. Ha lenne olyan gyöngykínálat, mint amilyen nincs.
Hordhatom így is, úgy is! (Meg riszálhatok is - benne).

Tündér projekt 2

Tündér projekt 1

Van egy csajsza (sok van, de sajnos mind virtuális. Nagyon szét vagyunk szóródva a "világban". Borzasztóan sajnálom!!!!!), aki viszont nagyon valódi, igazi és földi mértékegységgel nem mérhető, tehát tündér.
Szóval, ezek a régi, félkész darabok általa váltak bábból pillangóvá.
(Az alsóhoz a kapcsot is ő adta. Nekem nincsenek is ilyen szépek.)
Köszönöm, jó tündér!!!!

Megjötteeeeeeeeeemmmmmm!

Pihenésről szó sem volt (ilyenekről nem dalolt a Hold.....), na de nem is igazán ezért mentem.
A diszpécserek, takarítók, konyhások, nővérek szóra sem érdemesek, de az orvosok, a kezelések fantasztikusak voltak.
Remélem, most egy jó időre megreparáltak.
Nagy izgalmakkal vágtam bele az egész hajcihőbe, mert én még csak először voltam ( a többség 35, 11 stb. éve jár oda) és a verebek csiripelték, hogy ilyen meg olyan jó bulik vannak ottand. Csak azt felejtették el mondani, hogy nyáron.
Most az egész város kihalt volt vagy inkább békés, csendes. (Így elegánsabb.) Ha az ember magába szállna, elgondolkozna, kiszállna a mókuskerékből, akkor kitűnő hely.
Nekem a nyüzsi jobb lett volna, de hát ne legyek elégedetlen, nem?
Az idő is varázslatos volt ahhoz képest, hogy októbert írunk. Sokat sütött a napocska. Sok fagyit ettem. (Nem szeretem, ezt csak zárójelben jegyzem meg.)
Szal, mindent egybe véve, nem volt rossz.

Most jön a mosás, rámolás, takarítás, aztán belevetem magam a gyönyörűségeitekbe.

Köszönöm mindenkinek a jó kívánságokat!

I am sailing

Nem ezért nem fűzök (mondom azoknak, akiket érdekel).
Azért nem fűzök megint, mert nincs kedvem. Amit szeretnék, ahhoz nincs megfelelő vagy elég gyöngyöm, mások meg nem varázsolnak el - sajna.

De most pont kapóra jött az elsailingelés is.
Nem tudtam, megírjam-e, de aztán most mégis. Május óta ugrásra készen vártam a "behívómat", ami csak a héten érkezett meg (egész pontosan kedden), hogy hétfő reggel tegyem tiszteletemet Harkányban egy 3 hetes gyógykúrára. (Nesze neked nyaralás - merthogy eredetileg úgy volt). Pánik, kétségbeesés (hogy készülök el ennyi idő alatt?), aztán most vasárnap van és minden szépen kimosva (csoda, hogy megszáradtak), kivasalva, begarazsírozva a bőröndökbe.
Na, ezért sem fogok egy darabig fűzőcskézni. Nem ok, de legalább alibi.
Hát ez van.

Barackvirág

Na jó, megmutatom, ha már megszólíttattam, meg inspiráltam meg ilyenek.
Tényleg jó rég készen van, de nem kapkodtam el, mint semmi mást sem.
A nyaklánca még így sincs kész, mert nem is tudom, mire kéne tennem, hogy elbírja a meglehetős súlyát. (Tudjátok, a jó ötletekért hálás vagyok).
Na meg azért is tartogattam kicsit, mert ez egy ideig megint az utolsó. Nem készül mostanában megint semmi.
...és télleg barackvirág színű még akkor is, ha ez kétszeri próbálkozás után sem látszik.
(Ja, és pont olyan mint az anacondám, csak más méretű a gyöngy).

Még nem írok,

de már egy kicsit olvasok. (A depressziós nem olvas se...., így sokáig nem is értettem, minek ez a kis könyvjelző. De hál' istennek értelmet és funkciót nyert mára. Mint egy gyerek, úgy tanulok újra mindent. Lassan, nagyon lassan.)
Na, ez a koc, már majdnem olyan, amilyet elképzeltem, de a sarkait fehérre kellett volna, úgyhogy csinálhatok még, pedig nem jó fűzni. Szerencsére a végeredmény kárpótol.
(A könyvjelző meg egy kicsit mancsos lett, bocska!)