Hull a hó és hózik

Elmúlt egy év....A "kis" fenyőnk. Asszem óriás akar lenni, mint Lóci.
Az egyetlen fa, amely együtt hajlik a széllel.
A kelta fahoroszkóp szerint erdei fenyő vagyok. Talán innen a szerelem iránta.

Holdfény

A másik olyan nagyon csilivili, nem lehet csak úgy, egy szürke szerda reggel elindulni benne a melóba, (feltéve, ha egyszer elkészül), gondoltam, csinálok egy másikat, egy kicsit puritánabbat.
Voila!
Arról már nem is beszélve, hogy végre 3 év után szert tettem arra a meseszép babrózsaszínre (ami a képen természetesen nem látszik. De elhiszitek, ugye?) Muszáj volt kipróbálnom hirtelen, lássátok be!

Napsugár

életem sötét egén. Jó, egy kicsit patetikus, de a lényeget kifejezi.
A korábbi csinálmányokat lelkiismeret-furdalásból készítettem (szegény gyöngyök ne senyvedjenek azért, mert nekem nincs kedvem hozzájuk).
Na de ezt! Ezt megint olyan lelkesen, kíváncsian okoztam, ahogy régen szoktam.
Köszönöm annak, aki kizökkentett az apátiából, ha csak egy rövid időre is. (Nem tom, ki ő, sajnos).

Szaloncukor???!!!!

Az úgy volt......, hogy megláttam Crispynél a szaloncukorkáját. (Köszi, Crispy!) Én isten bizony azt akartam megfűzni. Többször nekilódultam. Hol a gyöngyméretekkel volt bajom, hol elszúrtam a sorok számát, hol nem volt egyforma a két oldal (pedig a Virginia óta tudom, hogy ezeket középről kell kezdenem, mégsem).
Nem akarásnak nyögés a vége. Illetve ez. (Bocsi, Crispy!)
Tehát félig Crispy félig kandy és egészen bogy. Tőlem tényleg csak erre futja (?).

Van máásiiiik!

Köszönöm Marcia DeCosternek!
Simply the best! Annyira egyszerű, mégis olyan jópofa. Szégyellem, hogy magamtól sosem jöttem volna rá. Mentségemre legyen mondva, hogy nem vagyunk nagy haverok én meg a raw.

Ha még érdekel valakit

Ezt még akkor szenvedtem ki magamból, amikor többen írtátok, milyen jó a piros-ezüst bogykám.
Tul.képp a piros a kedvenc színem, mégsem igazán tobzódtam benne. Na de most! Hadd szóljon!
Még mindig nem egészen kész, de hol a gépem rossz, hol a papa (nem fejezi be), hol az idő. Elég volt!
(Ha egyszer befejeződik, ígérem, azt is megmutizom).

Nem adhatunk mást gyermekeinknek, csak gyökereket és szárnyakat

Tegnap az én kismadaram ( na jó, sasfiók) szárnyra kélt.
Tudom, hogy csak kölcsön kaptam, régóta készültem, ill. próbáltam felkészülni az elválásra, most mégis azt hiszem, én ebbe bele fogok pusztulni.
Hihetetlen, váratlan,.............kegyetlen, pokoli, borzalmas........................felfoghatatlan................
Kitépték a szívemet!!!