


Hát ez sem ma készült, hanem a kép-telen időszakban. Le is fotóztam, de nem volt kedvem feltenni, amíg kész nincs. Ma sikerült rávenni a papát a dologra. Asszem, számomra ez a legkényelmesebb megoldás. Semmi cicó, csak az ukázt kell kiadnom. (Lehet, hogy mostantól csak ilyen ékszereket fogok csinálni???)
Szaal, az úgy volt, hogy egyszer csak találkozott a depresszió, meg a csömör. Rossz kombináció, nekem elhihetitek. A kisördög meg ennek ellenére mondogatta, hogy fűzzél, fűzzél.
Nagy duzzogva kitaláltam, hogy akkor valami hurka, mer az egyszerű. Na, nyilván vagy nem tetszett egyik sem vagy már nem tudtam megcsinálni, pedig korábban de. Egy képen azonban mindig megakadt a szemem. Na jó, de hogy kell csinálni? Tűvé tettem a netet, de nyilván nem találtam meg a mintáját.
Másnap újra nekiduráltam magam, gondoltam, kikísérletezem. Számomra is meglepetés volt, hogy az első próbadarabból rájöttem a tutira.
Láthatjátok!
Persze aztán visszahozták a gépemet és láss csodát, ott van a minta is. Ha az ember ennyire vaksi, megédemli.
A 2. megfűzött darab után kitróbáltam a mintát is. Sejthetitek, nem sikerült megfűznöm.
Az én kitalációm meg annyira egyszerű és nagyszerű, nem? Mutatós, haladós. Ezt kéne fűznöm örökké.
Köszi Sereine!